21.nap (2013.04.30.) Trabadello – Fonfria (31 km)

21.nap (2013.04.30. – kedd -):

Megtett út (honnan-hová): Trabadello – Fonfria (31 km)

Útleírás:

Még mindenki aludt, amikor felkeltem. Összeszedtem a dolgaimat. Előzőnap előkészítettem mindent, és a pakkomat az étkezőbe vittem. Egyben kis konyha is volt.

Nyugodtan tudtam reggelizni, senki sem zavart meg benne. Fél 7 körül indultam el.

Felhős volt az idő, de még nem esett. Előző nap felkészültem a mai napra. Egy magasabb hegyet kell megmásznom, O Cebreiro-nál lesz egy magaslati pont 1306 méterével, több mint 700 méteres színt különbséggel… Jó lesz, már előre élvezem. Hegyi túráim jutnak eszembe, amikor, rá készültem az útra. Akkor hétvégéken Kőhegy, Lajos forrás, Dobogókő volt az úti célom. Bár azok csak 20-25-30 km-es távok voltak, és csak hétvégéken, de most minden nap ennyit kell mennem, megpakolt hátizsákkal. Akkor meg, könnyű menetfelszereléssel mentem.

Nos, jó kedvvel indultam. Az álmaim is jók voltak. Barátokhoz, kirándulásokhoz voltak kötve, és tréfálkoztunk sok mindenen, sokat nevetve… így, nem is csoda, hogy reggelre feltöltődtem. Kis lélekszámú településeken kell majd keresztülmennem. Van még némi ennivalóm, talán elég lesz az útra. Most tele gyomorral, és egy nagy adag kávéval jól vagyok.

Indulás! Keskeny lépcső vezetett le, és egy mellék ajtón lehet távozni, aminek csak belül volt kilincse. Körbenézek, hogy mindent elviszek-e magammal. Botom is kezemben, még új, így a rutinjaimhoz ezt is hozzá kell tennem, ne veszítsem el valahol.

Kint hűvös van, de három réteg ruha elég. Termók, nem fázom bennük… még. „Majd kicsit jobban szedem a lábamat, és a hevületem is melegíteni fog”, gondoltam.

Ma, Galícia autonóm körzetébe lépek, többedmagammal…

Sok szép dolgot hallottam felőle. Olyan, mint egy meseország, pont illik a „mesémhez”.

Ezt írják Galíciáról: „Spanyolországban sehol sem olyan erős a keresztény világ előtt gondolatvilág, mint itt. Közel 4 ezer éves sírokat fedeztek fel, és kövekbe véset misztikus felíratok… Tájra, az emberek mondavilágára a kelták öröksége a legerősebb, még napjainkban is… Egyfajta kettőség jellemző rájuk, sok tekintetben. Ragaszkodnak a múltukhoz, a hitvilágukhoz, kultúrájukhoz, ezen a csodálatos tájon…

Léteznek boszorkányok?”, kérdezhetjük Őket. És a válaszuk, galíciaiaké, a könyv szerint:”Nem hiszek a boszorkányokban, de biztos, hogy léteznek.” A házak kertjében, vagy a kerítéseken ülve, ott vannak, mint máshol a kerti törpék… Érdekes látvány…

És a táj?, olyan meseszerű, nekem tetsző. Valami van a levegőben, valamiféle „simogató” vibrálás, az érzékek határain túl. Nem tudod megfogni, megérinteni, nem látod, nem hallod, de még is ott van, mindegy „könnyed” fuvallat; ami megborzolja „hajadat”, simogatja arcodat… Ezen a tájon haladva ezt érzékeltem…

Először, át kell kelni O Cebreiro, San Roque, Alto do Polo hágókon…”, és azután már csak jutalomjáték…

P1330902  P1330907  P1330909

Érzem, hogy innen a „Felfedező” Énemé lesz a főszereplő…, egy kis teret adok Neki.

Élvezze Ő is ezt a mesevilágot. Várakozó vagyok.

Ma megismerhetem O Cebreiro-t, és annak környékét, de előttem van még, La Portela de Valcarce. Csak egy óra, 4 km-ével, majd Ambasmestas még 7 km-ével…

Barátom a bot; és én, mentünk ezen a változatos úton, hol felfelé egy dombon, erdőkkel övezve, hol meg lefelé, követve az út szeszélyét, Felfedezőként. Nem siettem. Ma 31 km van betervezve ezen a „varázslatos helyen”. Ezt sugallta a megérzésem, „varázslatos lesz”!

P1330911  P1330913  P1330918

P1330922  P1330925  P1330929

P1330932  P1330936  P1330938

P1330948  P1330952  P1330955

Természet részének éreztem magam, mint azok a házi állatok, vadak, akik itt ebben a környezetben élnek. Talán, a helybeliek is ezt érzik, születésüktől fogva. És ha el is költöznek közülük sokan, Lelkük legmélyén vágyódnak erre a tájra, az emlékeik, a kötődéseik miatt. Születés sokszor kötelez, jó pár dologra…

Ez a táv olyan, mintha Szentendréről, Kőhegyre mennék, és onnan Lajos forrásra, majd indulás Dobogókőre, és tovább Dömösre, a hajókikötőhöz.. vagy Budapest és Visegrád után, Dömös távolsága. „Kellemes” táv, ha valaki szeret órákon keresztül gyalogolni…

A környék dimbes-dombos volt, és meseszerű. Kevés ember járt az utakon, ösvényeken, mi Vándorok is kevesen voltunk. Látótávolságomban senkit sem láttam. Így haladtam át La Portela de Valcarce, és Ambasmestas településeken (50-50 lakosával), és a sorban következő kettőn is. Vega de Valcarce (250 lakosú) és Ruitelán (25 lakosú) egy utcás falu volt. Falu: ha van ilyen kifejezés Spanyolországban, nem néztem utána…

Láb, és bot ügyileg jól álltam. Sokat segítet a barátom/támaszom. Lejtmenet volt egy kicsit rosszabb.

Ez a 14 km észrevétlenül elrepült, és az órák gyorsan peregtek. Látványosságok minden percemet lekötötte, nem kellett a felszínre hozni a belső gondolatsorokat. Már úgy is lezártam, akkor minek?

Látvány, a környezet elkényeztetett, és az 5-6 °C fokhoz meg hozzá szoktam napközben. Még volt is valami varázsa.

Eddig lassan emelkedett a táj, ahogy közeledtem Galícia határvonala felé. Hegyek és a magaslatok kopárak voltak, de alacsony bokrok sokasága virágzott rajtuk. A hegyoldal lila színben pompázott, máshol meg sárgás szín tarkította a tájat. Élveztem a látványt.

P1330953  P1330957  P1330959

Ahogy kezdett emelkedni a táj, úgy hűlt le a levegő. Kezdtem fázni. Nem hoztam magammal sok meleg ruhát, és még az út elején, két melegebb termo pulcsit hátra hagytam. Sok volt a cuccom. Most jó lett volna…, de lám, amikor már kezdtem remegni a hidegtől, előttem termett a semmiből egy menedékhely. Sokan már bent voltak. Nem-igen akarózott Nekik tovább menni innen. Dél lehetett. Hosszabb ideig szándékoztam maradni én is. Bent meleg volt. Kávé, bor, sör, tea, némi szendvics és különböző feltétű PAELLA is volt.

Éhesen és szomjasan Tértem be. Így ettem is ittam is bőven, mert várt még rám kb. 15-16 km. Kellett az erő! Mások sem siettek sehová, így én is maradtam tovább is, mint terveztem.

Olyan jó sikerült a pihenésem, hogy ott felejtettem a napszemüvegemet; vagyis a vízálló, párát áteresztő, de a meleget benntartó kabátom zsebéből esett ki.

Olyan jó volt a hangulat bent, és olyan hideg, esőbe hajló idő kint; hogy én is legalább 40 percet ott maradtam. Utánam csak jöttek az „úton járok”, de menni nem akartak. Így azt is mondhatnám, hogy 40 perc elteltével, én voltam az első, aki távozott. Botomat, majdnem ott felejtettem. „Bocsi, botom!” Már kinyitottam a bejárati ajtót, és kiléptem rajta, amikor hiányérzetem támad. Visszafordultam, és a sarokban ott láttam magányosan, botomat. Jól esett a kezemben tartani, erőt adott. Irány La Faba, 31 lakosával, és La Laguna, 25 lakosával, hogy aztán O Cebreiro következzen. Műemlék falú, 30 lakosával.

2004-ben újították fel. Lenyűgöző volt.

Észrevétlen átléptem Galícia határát, csak egy határjelző kő hívta fel a figyelmemet rá.

P1330960 O Cebreiro: amikor ideértem, ködbe borult minden, és esett az eső. Olyan hangulata volt, mint ha Írországban lennék, úgy 3-400 évvel visszapergetve az időt. Azt vártam, hogy a házak ajtaiból korhű emberek lépnek elő, mint a filmekbe. Köd beborított mindent. 25-30 méternél messzebbre nem is lehetett látni. Sejtelmes volt minden, olyan ködbe vesző, és nekem ettől volt olyan szép. Talán, azért volt ilyen hatással rám, mert korhű zene hallatszott ki az épületekből, mint ha ír népzene lett volna, valójából sokkal régebbi volt… kelták zenélhettek hasonlókat, a hangszereiken. Tere, utcája olyan kövekkel volt burkolva, mint amilyenből a házakat is építették. A település közepén egy templom, körülötte házak. Persze, ajándéktárgyakat is lehetett vásárolni, de az, nem kötött le. Be sem mentem a boltba körülnézni. Környezet fogott meg elsődlegesen, és annak misztikuma, sejtelmessége. Időtlen korokat hozott vissza bennem, és ragadta el a fantáziámat, és a múlt szegletét kutattam, kicsit Magamban is. Talán, ott „rejtegetek” valamit, egy „lelakatolt” ajtó mögött… Próbáltam valamit „feltárni”, de a „falak” vastagok, magasak voltak, és a múlt emlékei el voltak „takarva” előlem.

O Cebreiro-t elhagyva, Hospital da Condesa-t vettem célba. Először, egy kis emelkedő, majd erdősávon keresztül, földutas lejtős szakaszon, egy aszfaltos úthoz értem. Itt már az eső, havas esőbe váltott át, majd havazás követte.

P1330961  P1330963  P1330964

P1330965  P1330966  P1330967

P1330968  P1330969  <img class="alignnone size-medium wp-image-4576" src="http://almodozo why not find out more.hu/wp-content/uploads/2016/01/P1330971-300×225.jpg” alt=”P1330971″ width=”300″ height=”225″ srcset=”http://almodozo.hu/wp-content/uploads/2016/01/P1330971-300×225.jpg 300w, http://almodozo.hu/wp-content/uploads/2016/01/P1330971-50×38.jpg 50w, http://almodozo.hu/wp-content/uploads/2016/01/P1330971.jpg 320w” sizes=”(max-width: 300px) 100vw, 300px” />

P1330974  P1330975 P1330978

P1330983 Így érkeztem el Alto do Poio-ig, ahol nagy pelyhekben szakadt a hó. Az erős szélben, több mint 1300 méter magasságban, egy magaslati ponton, kezdett igazán hullani a hó. Alig láttam már, olyan intenzív volt a szemembe fúvó jégszemcsék intenzitása, hömpölygő vonulata. Még közel 5 km volt hátra. Kicsit pihenem kellett, mert az aszfalt úton a felfelé menet fárasztó volt. Pár kilométer alatt több mint 500 méter volt a szint emelkedése idáig. Alto do Poio-ban volt egy kisebb fogadó. Be kellett mennem, mert ismét fázni kezdtem, és már 25-26 km-t tettem meg.

Egy kis kávé, jó lenne…!”, gondoltam magamba, „és még 10-15 perc pihenés hozzá, a melegben”. Aggódó részem megnyugodhat, itt a pihenésidőszaka…

Közel 10 km-t mentem ilyen időjárási viszonyok között. És tényleg a felkészülésen jutott eszembe. December-, január-, Februári hidegek, havazások. Amikor 10-15 cm hóban kellett a kilométereket megtennem…

Itt, az utamon, csak 2-3 cm-es hó esett pár óra alatt. A fűben megmaradt, de az aszfalton gyorsan elolvadt.

Forró kávé, kis pihenés, és indulás tovább a szállásig. Még másfél óra volt a megérkezésig.

P1330991  P1340010  P1340011

Intenzív havazás volt, így 15-20 méternél tovább nem láttam.

Egy kis településre érve az egyik traktorról leszálló férfitől, megkérdeztem, hogy itt valahol van egy Albergue.

Ő rám nézet, kissé értetlenül, majd mögém mutatott egy épületre, „ott van!”.

Én meg fáradtan, néhány köszönő szót mondtam Neki, de már távolodott Tőlem, és felemelte kezét, visszajelzésként, köszönésemet elfogadva…

Így érkeztem Fonfria-ba, a szállásra.

Hátranéztem, és ahogy jobban megnéztem, tényleg egy menedékház volt a hóesésben. Biztosan elmentem volna mellette, mert annyira jellegtelen volt kívülről… de belülről!

Már sokan voltak bent. Úgy délután ½ 6 lehetett. Belépve a bejáraton, egy bárpult volt látható. Előtte asztalokkal és székekkel. Kávét és teát fogyasztottak, mások meg bort és sört. Gőzölgő kávé, gyümölcs tea, és pék áruk illata fogadott, és a meleg. Jól esően körbe vett, cirógatott, és hívogatóan beljebb és beljebb invitált. Regisztráltattam magam, majd a szálláshelyemet megkerestem.

Nagy háló, sok-sok, emeletes ággyal, de kifogástalan volt minden. Innen nyílt a zuhanyozó. Külön-külön férfiaknak és nőknek. A háló koedukált volt. Ajtó mellett alul találtam egy ágyat, azt foglaltam le magamnak. A háló és a bár között volt egy nagy nappali, három térrésszel, ízlésesen leválasztva egymástól. Nem falakkal, hanem kanapéval, kényelmes fotelokkal, és nádszövettel, bambusszal elhatárolva a tereket. Tisztára, Hawaii érzettel…

P1340030  P1340032 P1340019

P1340022  P1340024  P1340027

Net-es elérhetőség is volt. Fizetni kellett érte. De, ami fontos volt, hogy a recepción volt egy nyomtató, így a haza utam visszaigazolását, ki tudtam nyomtatni. Illetve nem, mert a számítógép nem volt közvetlen kapcsolatban a nyomtatóval. Szállásadó nagyon segítőkész volt, amikor elmondtam a problémámat, készségesen segített. Mondta, hogy email-ben küldjem el Neki, Ő majd kinyomtatja. Már csak várnom kellett az egyik számítógépre, hogy felszabaduljon, és a közelébe férkőzhessek. Vacsora előtt nem sokkal erre sor is került, és elküldtem a recepcióra. De a recepciós nem volt ott, így várnom kellett. Vacsora után, megkeresett engem, és személyesen átadta a visszaigazolást a Wizzair-től. Ki akartam fizetni Neki, de nem fogadta el. Kedvesen visszautasította. Én meg hálás voltam Neki. Egy gondtól szabadított meg. Már napok óta foglalkoztatott, hogy hol tudom majd kinyomtatni…

Hát igen, nem győzőm eléggé hangsúlyozni, ezt a fajta vendégszeretett, amivel itt is fogadtak, ahogy a problémámat megoldották, segítettek benne. Nem lett volna kötelessége, el is háríthatta volna, de még sem tette…

Csak én voltam ilyen kiváltságos helyzetben? Nem hiszem. Ezt mások is megkaphatták. Egy kis figyelmesség, odafigyelés, őszinte nyílottság (nem követelés) a „házigazdák” felé, és viszont kapjuk ugyan ezt… sokszor kérés nélkül. Őket is szívembe zártam.

P1340029  P1340033  P1340035

P1340037  P1340038  P1340040

Fél nyolctól volt a vacsora. Pellegrino menü, helyi specialitásokból. Étterem, egy hatalmas, egy légterű kör alakú építmény volt. Jurtaszerű, legalább 20 m átmérővel. Belül nagyobbnak tűnt, mint kívülről. Első pillanatra egy kicsit, csalóka is volt.

Vacsora kiosztása egy hosszú asztalnál történt. Mindenkit hellyel kínáltak, majd tányérokat, evőeszközöket hoztak. S jött egy kis várakozás. Talán, 25-26-an voltunk. Beszélgettünk az asztal körül. Aztán hozták a levest. 4-5 literes cserépedényekben, és az asztalra közepére tették. Nekünk kellett merni belőle. Mondták, ha elfogy, akkor ismét feltöltik. Hasonló leves volt, mint amit, tegnap kaptam Trabadelo-ban. Káposztaleves, sok-sok feltéttel. Itt is nagyon finom volt. Kétszer is ettem belőle. Aztán a következő ragú, tört krumplival. Ismét nagy mennyiségben hozták ki tálakon, most is Nekünk kellett venni belőle, kedvünk szerint. Mindenkinek ízlett. Harmadikként édes sütemény, és közben az elengedhetetlen vörösbor, vagy ásványvíz (bubi mentes)…

Végén megtapsoltuk a szakácsnőnket, aki egyben ki is szolgált bennünket, helyi gasztronómiai történeteket mesélve, spanyolul. Egy helybeli, teltkarcsú, alacsony, 50 körüli nő lehetett. Kerek arccal, és folyamatosan mosolyogva, de a beosztottjaival, nagyon szigorúan bánt. Ő parancsolt a konyhában. Vacsora végén sokáig tapsoltak Neki, Ő meg meghatódva fogadta, és közben többször is meghajolt Nekünk. Tényleg finom és bőséges volt minden fogás. Ez a nap is jól eltelt, és problémamentes volt…

 

Városok:

  • Trabadelo-nál (584 m, 132 lakosú)…….
  • La Portela de Valcarce-nál (603 m, 50 lakosú)…….
  • Ambasmestas-nál (605 m, 50 lakosú)…….
  • Vega de Valcarce-nál (627 m, 250 lakosú)…….
  • Ruitelán-nál (664 m, 25 lakosú)…….
  • Las Herrerías-nál (670 m, 50 lakosú)…….
  • La Faba-nál (916 m, 31 lakosú)…….
  • La Laguna-nál 1152 m, 25 lakosú)…….
  • O Cebreiro-nál (1306 m, 30 lakosú)…….
  • Hospital da Condesa-nál (1235 m, 42 lakosú)…….
  • Alto do Poio (magaslati pont – 1335 m)…. havazás, eső, havas eső az út során
  • Fonfria-nál (1299 m, ….. lakosú)…….

 

Talán, most már, megemlíthetek egy megérzésemet… Hogy, van-e valóság alapja? Bizonyítva nem sok!, de azért leírom… hisz itt Galícia-ban vagyunk, a mesék világában, körül vesz Bennünket valami különös érzés… és az én történetem is egy felnőtt mese… igaz hogy a valóságra épül, de attól még mese, az én történetem. Így, amit lent leírok, bele illik ebbe a képbe (ennyi a felvezető):

Lelkek, egy kerekasztal körül… A Sorsunk-ról beszélnek…

Sokan azt gondolják, és talán igazuk is lehet, hogy a hit/hitünk csak egy „kivetítés”. Olyan, mint egy „horgony”. Mi vagyunk a „hajó”, a nyugodt, és sokszor „háborgó” tengeren, egy part közelében. És a „part” a Boldogságunk földje, ahol maradni szeretnénk. Máskor meg a Pokolé, olyan érzettel. „Lehorgonyzás” célja, hogy ne sodródjuk el, egy adott helyről, így a „hajónk” egyhelyben marad.

Mi is ezt tesszük a mindennapjainkban. Próbálunk az érzeteink szerint maradni „valahol”, Társas Lényként.

Valamihez (hit, eszme), vagy valakihez (Társ, barát, munkahely) kötjük Életünket, és megpróbáljuk egyedül, vagy közösen „túlélni” a napok, heteket, hónapokat,… és közben tervezgetjük a „jövőnket”, az adott lehetőségeink közepette. Vannak időszakok, amikor kiszakadunk a valóságból, és „mámorosan” éljük át az adott pillanatot…

Néha, azaz érzésem, mintha a Sorsunk, nem is olyan véletlenszerű események láncolata lenne…

Sokszor „eljátszom” egy-egy gondolattal, ami a Sorshoz köthető. Talán, egy kicsit utópisztikus is. Gyakorta azt érzem, hogy néhány Ember, nem véletlenül kerül akkor, és ott, az időben mellém, és valamilyen formában az életem része lesz valameddig. Itt az idő hossza, nem számít; és így talán a Sorsunk irányítottá válik, hisz valamilyen formában hat Rám. Toleránsabbak, érzékenyebbek leszek Felé; és így a Sorsunk, egy irányba visz Vele egy darabig. Sok szépet, és néha „kegyetlenséget” is adunk egymásnak, a kötödések miatt, Társas Lényként.

És hogy véletlen lenne ez?

Többször megéreztem már , „Valaminek/Valakinek a fontosságát”, amikor még nem is láttam, nem is tudtam, hogy, hogy néz ki, milyen tulajdonságai vannak… csak „egyszerűen” éreztem, hogy az a Valaki fontos lesz az Életemben érzettel… Környeztemben, több ilyen személy van (feleségem is ezek közé tartozik), akiknél ezt éreztem, pedig még kontaktusom nem is volt Vele. De ahogy, „valahová” közeledtem térben, és az Illető is ott volt; ez az érzés, egyre erősödött bennem, akár 3-400 méter távolságból. Tudatom, valamely része érzékelte, és jelezte:”Figyelj!, valami fontos felé közeledsz, és hatással lesz az életedre!

Múltban ők voltak a Sámánok, akik közel kerültek a „fentiekhez”, kifinomult érzékeléseikkel.

Megérzések: ez Nem egyedi eset, mindenkiben benne lehet, csak a belső érzéseire nem figyel oda, miközben a tudata jelez nála is. De ott van egy gát, ami megakadályozza, hogy az infó elérje a célját.

Hogy milyen „gátak” lehetnek? Például, ha túl nagy EGO-val rendelkezünk; vagy a külső Céljaink annyira erősen birtokolnak, hogy minden mást félre teszünk a hatékonyság érdekében; esetleg „megalkuvók” vagyunk, és Mások nagyon erősen hatnak ránk,… hosszú lenne a felsorolás.

Sokan csak akkor figyelnek a megérzéseikre, ha veszélyt éreznek; és emiatt, a Céljaik elérése távolabb kerülhet, vagy nem valósulhat meg, dühítő érzettel vegyítve….

Hosszú volt a bevezető, hogy a „Lelkek, egy kerekasztal körül…” gondolatiságát elkezdjem.

Mese: valahol térben és időben nagyon távol, léteznek a Lelkek egy nagyobb csoportja, akik várakoznak (nem unatkozva!, hol eltűnnek, hol ismét megjelennek a „csoportban”), hogy ismét testet öltsenek, és ide lejöjjenek Közénk, már sokadjára… Talán, Nekik is vannak vágyaik, amit át szeretnének élni, és „új alakban tulajdonságokkal felruházva”, átéljék ezeket a vágyakat érzéseket. Ilyenkor lehetnek hősök, vagy elnyomottak; arrogánsak, vagy szelídek, életvédők vagy gyilkosok; falkavezérek vagy behódolok,… itt is hosszú a sor.

Lelkek számára talán, nincsenek ebből a szempontból morálisérzéseik. Morálisérzéseink talán, csak nekünk, Embereknek vannak, amit a társadalmi normáink, tulajdonságaink ránk determinálnak, és folyamatosan tudatosítja a közvetlen környezetünk, különféle szabályokkal, amit BE KELL TARTANUNK. Mert ha nem?, jön a törvény ereje…

Ott fent a Lelkek pedig, egy nagy „kerekasztal” körül megbeszélik, kisebb csoportokban, akik valamilyen szempontból fontosak egymásnak, hogy mi legyen odalent, hogyan és miként csinálják a „Sors-ot”. Ki, mikor lépjen be a Másik életében? Milyen szerepet játszón benne?, egy-egy adott személy életútjába, születésünktől halálunkig, „vigasztalóként”, vagy „meggyötrőként”, hogy belőlünk azokat a tulajdonságokat hozza ki, amit valójában Mások tapasztalják, és így mi is, örömök, és bánatok formájában…

Így lehet mozgatni egy-egy személyt, kisebb csoportot, nagyobb közösséget, társadalmakat, mint ahogy tapasztaljuk a történelmünk során. Hisz valaki csak szerető szülő akar lenni, valaki meg a munkájában szeretne nagyot alkotni, mások csak „lébecolni” a világban, és egyesek világhatalmi célokat akarnak átélni…

Sokszor elgondolkozom azon, ha ez így van, milyen szervezések lehetnek odafent, kisebb és nagyon csoportok között, hogy mindenki (Lelkek) kívánsága/célja teljesüljön. És ha tovább viszem a gondolatmenetet, akkor hány nemzedékkel kell előre tervezni/áttervezni. És ha egy-egy Léleknek más dolga is van (máshol, más valakikkel, időben később), akkor az illető Lélek/Lelkek testi mivoltukból eltávoznak a Mi Világunkból… Mi meg szomorkodunk egy-egy távozás során, attól függően, hogy milyen érzelmeket tápláltunk Feléjük…

Visszatérve a Sorsaink irányítására/befolyásolására: vannak „találkozási pontok”, más néven: Stációk, amin keresztül kell mennünk. És hozzá megérzések, ráhangolódás tartoznak. Ha a stáció személyhez kötődik, akkor annak a személynek egy időben ott legyen, hogy kapcsolódjanak egymáshoz. De azért két Stáció „találkozási pont között”, szabad akaratunk, és mozgásterünk is van…

Ugye, milyen szép mese?, a mesék világában…

És ha még is igaz?… Jöhet az összeesküvés elmélete!, az eleve elrendeltetés gondolatával.

Nekem, mint „szabad akarattal bírónak”, kicsit elkeserítő, de attól még igaz lehet…

Kíváncsi, Felfedező Énem, ki-kitekinget a „valószínűtlen” felé is, és rácsodálkozom arra, ítélkezések nélkül. Nem az én dolgom valamire azt mondani, Hamis, vagy Igaz… csak azok mondják ezt, akiknek a hite kissé „elvakítja” az Énjét, vagy annyira Önteltek a saját „igazuktól”, hogy már mást nem vesznek észre, vagy nem is akarják észrevenni azt.

Vagy a környezete ezt követeli meg Tőle…; ha nem, akkor jönnek a bűntik, a boldogságérzet elvonásával, „dolgozd fel!”, jelszóval, intelemmel, okulásként…

A HamletWilliam Shakespeare:

Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek Álmodni képes.

Valahol ez a gondolat – sajátomé – , veszélyes az EGO-ra nézve, mert az EGO „hódítani” akar, az Én központúságunk részeként. Nehéz elviselni azt, hogy valami „felettük áll”. Legyen az, akár Lelkünk, vagy valami más; és Az a testünket is uralni tudja valamilyen formában.

Élet-halál ura lehet… Az EGO-nk felett is. Tudatunk meg küzd ellene. Hisz azt szoktuk meg, hogy a cselekedeteinknek mi vagyunk kigondolói, és mi valósítjuk meg egyedül, vagy csoportosan, falkavezérként, vagy szingliként… Ez az anyagias világunk eszméje.

A Misztikum pedig, ebből a materialista világból kiesik sok Embernél, de a tudatalattinkban azért, valamilyen formában létezik, ha másképpen nem, más nézetek tolerálásában a családtagjainknál, barátainknál, ismerőseinknél, érzelmi alapon…, mert az érzelem köt össze Minket.

Ha az nem lenne bennünk, akkor mi motiválna minket?, és mivé válnánk?

 Sokszor álmodon, nem szokványos dolgokat… Sokan ezt teszik, Velem együtt.

Mások meg azt mondják erre: „Túl sok szabadidőd van, hogy ilyesmikről gondolkodsz!!!, ahelyett hogy…

Mosolygós a válaszom, Felfedezőként, Gondolkodóként, rácsodálkozva, de nem naivan, a Világunkra :

Attól ilyen „szép”, és „színes” a világunk, mert benne sok-sok nézet, elképzelés, gondolat van. Hihetetlen változatossággal, sokoldalúan; mint a természetben az évszakok megléte; és azok örök körmozgása… Fontos Nekem.

 —————————————

Ma reggel arra ébredtem; hogy, a barátaimról álmodtam, bár a tudatos részem, azt mondta: „elég, ne tovább!, zárd le a kapcsolatot!”, és hallgattam rá!. De még az útleírásomat írom, és a történet folyamatosan alakulóban van, a jelen kor, hatással van a múltra, és befolyásolja (esetleg finomíthatja, tompíthatja) a jövő történéseit… Hosszú hétvége van, október végén, a lazulás, több napos csillagtúrák ideje, jó időben. Talán, ezért álmodtam a túráról…

Egyszer valakinek ezt írtam az életutunk, esemény láncolatáról, baráti kapcsolatokról:

„A múlt „lenyomatai” Bennünk maradnak; legyen, az a jó érzésé, vagy a rosszé; még akkor is, ha azt tagadjuk Magunk, és Mások előtt is… A múlt „lenyomatai” hatással vannak a JELENRE; de Rajtunk múlik, hogy a JÖVÖT, miként formáljuk a cselekedeteink révén, odafigyelve a Másik/Mások érzéseire is. Ez Mindenkire érvényes; Rád is, és Rám is!

Az ”alkalmi” barátság, haszon érdekelt, nem figyel a jövőre, nem is foglalkozik vele, „hisz csak a mának élünk”: hangoztatják Sokan, és élvezik annak előnyös oldalát is.

Én sohasem tartottam sokra az „alkalmi” barátságokat. Túl felszínes Számomra, mert csak a „felszínen” szétfröccsenő „buborékokra” reagál, nem látják annak folyamatát/kialakulását/mélységét…, de valójában, soha nem is érdekli azokat, mert az „Egónk” olyan, amilyen … Lesz, ahogy lesz!: filozófiája, nem tervezett, nem jövőbe látó… de, lehet, hogy ez is kell, egy-egy nap TÚLÉLÉSÉHEZ, sok ember számára… egyszerűbb a Lelkülete, kevesebb ráfordított energia kell hozzá.  „

Nos, a barátaimról álmodtam, aztán már ébredés-álom határán billegtem, és bármikor megállíthattam volna az álom folyamatát (befolyásolni nem), de még sem tettem. Kíváncsi voltam, hogy a tudatalattim mit hoz ki belőle. Az alapok meg voltak. Barátok létszáma csoportosulása meg volt, a hovatartozásuk is. Én egyedül mentem, és egy nagy turistaházban voltunk éjjel. Előző nap kirándultunk, de más helyre mentünk, Ők is én is. Én a magas hegy gerincén mentem végig, ők azon a helyen a völgyeket részesítették előnybe, kisebb hegyi utakkal. Nem mondták, nem kérdeztem, nem is beszéltünk egymással erről a kirándulásról… Véletlen egybe esés volt.

A szálláshely egy tömegszállás volt, esti bulikkal. Nem vettem részt ezeken, mivel későn értem haza, fáradtan, és felkészültem akartam másnap a következő hegyet megmászni…

Egyik ismerősömtől tudtam meg, hogy a barátaim itt vannak.

Nos, minden együtt volt: feszült helyzet, együtt egy légtérben, de még is külön, akár a tömegben is eltűnve. Eltelt pár óra, abban az időszámításban, itt pár pillanat. Bennem várakozás volt, tisztes távolságtartással, elfogadható kompromisszummal, de nem behódolással. Közeledés lehetősége, mindkét oldalról, kezdeményezésemmel…

Az eseményeket figyeltem „felülről”, mint ha egy film lenne, aminek én is résztvevője vagyok, de nem tudom benne, saját magamat irányítani… át kell élnem az adott pillanat eseményeit. Gyakorta így van ez, az álmokban, esetemben mindig!

Reggel lett, és mindenki készülődött a következő napra, csoportokban vonultak a reggeliző helyre, egy széles lépcsős előtérben/folyosón hömpölyögtek az emberek, köztük távolról láttam a barátaimat közeledni felém… Láthatatlan fonal (összetartozás szimbóluma), kötötte össze Őket. Egy tudat egy akarat… Amikor megláttak, egy pillanatra, megdermedtek, majd felemelt fejjel, dacosan, nem rám nézve tovább mentek. Köszöntem Nekik, de csak egy valaki köszönt vissza, de Ő is morcos tekintettel, az adott helyzethez igazodva, ment el mellettem. Hisz senki sem térhet el, egyesek igényeitől, elképzeléseitől. Nem erre számítottam.

Valójában; ez, egy fajta teszt volt, nem sokkal (2 nappal) a születésnapom után. Egy hónappal ezelőtt meghívtam néhányukat a szülinapomra, de a „két jó madarat” – számomra -,NEM hívtam meg, és ezt a többiek kifogásolták… kettő kivételével, köszi J…

Teszt: kialakult/kifinomodott bennem egy olyan tulajdonság (másokban is benne van), hogy azoknak az érzéseit megérzem, akik valamilyen szempontból fontosak Nekem. Ilyenkor mindegy, hogy 2 méterre, vagy több kilométerre van Tőlem. Elég csak Rá/Rájuk gondolni, és már a tudatom érzékeli a fontosabb reakcióit… így nem csoda, hogy a tudatalattim is képes erre (vagy csak Ő képes rá, és kivetíti a tudatos tudatomba), és álmok formájában különböző élethelyzeteket alakít ki, és teszteli azokat…

Közben arra gondoltam, szülinap, névnap: ez nálam nem fordulhat elő, mindenkit felköszöntök, a problémáimtól elkülönítve…

Náluk ez, a hovatartozás fontos része!!!, és egyben a büntetésé is, hisz már mást nem tudnak tenni, nem tudnak felül emelkedni, és kiszakadni ebből a helyzetből… alapvető emberi tulajdonság, ha másoktól is függnek.

 

Városok:

  • Trabadelo-nál (584 m, 132 lakosú)…….

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22Trabadelo%22+spain

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22Trabadelo%22+spain&biw=1350&bih=724&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwimn8zY_M7KAhXJ2SwKHfK-C5wQsAQIKw

 

  • La Portela de Valcarce-nál (603 m, 50 lakosú)…….

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22La+Portela+de+Valcarce%22+spain

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22La+Portela+de+Valcarce%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjkkviN_s7KAhVqknIKHRc5BIUQ_AUIBygC

 

  • Ambasmestas-nál (605 m, 50 lakosú)…….

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22Ambasmestas%22+spain

képtár: https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22Ambasmestas%22+spain

 

  • Vega de Valcarce-nál (627 m, 250 lakosú)…….

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22Vega+de+Valcarce%22+spain

képtár: https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22Vega+de+Valcarce%22+spain

 

  • Ruitelán-nál (664 m, 25 lakosú)…….

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22Ruitel%C3%A1n%22+spain

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22Ruitel%C3%A1n%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwj1g93Rnc_KAhVMWCwKHeFVA9oQ_AUIBygC

 

  • Las Herrerías-nál (670 m, 50 lakosú)…….

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22Las+Herrer%C3%ADas%22+spain&biw=1350&bih=724&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwiM17Cdns_KAhVIBSwKHQxcDZ4QsAQINw

 

  • La Faba-nál (916 m, 31 lakosú)…….

https://www.google.hu/?gws_rd=ssl#q=%22La+Faba%22+spain

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22La+Faba%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwja2JiCn8_KAhXEVywKHUyUCjYQ_AUIBigB

 

  • La Laguna-nál 1152 m, 25 lakosú)…….

https://www.google.hu/maps/place/La+Faba,+Le%C3%B3n,+Spanyolorsz%C3%A1g/@42.6850529,-7.009611,15z/data=!4m2!3m1!1s0xd30f481ee764dfd:0xbb8a781aeddc8179

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22La+Laguna,+Le%C3%B3n%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwjqlPzXos_KAhWr_XIKHa11DKIQ_AUIBigB

 

  • O Cebreiro-nál (1306 m, 30 lakosú)…….

https://www.google.hu/search?q=%22O+Cebreiro%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&sa=X&ved=0ahUKEwju44Pzos_KAhViJnIKHdoaDDgQ_AUIBSgA&dpr=1

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22O+Cebreiro%22+spain&sa=X&biw=1350&bih=724&tbm=isch&tbo=u&source=univ&ved=0ahUKEwjDu76bo8_KAhVDmHIKHe19AkwQsAQIHA

 

  • Hospital da Condesa-nál (1235 m, 42 lakosú)…….

https://fr.wikipedia.org/wiki/Hospital_da_Condesa

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22Hospital+da+Condesa%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwj85cuYps_KAhVC8XIKHUf5ADwQ_AUIBygC

 

  • Alto do Poio (magaslati pont – 1335 m)…. havazás, eső, havas eső az út során

https://www.google.hu/search?q=%22O+Cebreiro%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&sa=X&ved=0ahUKEwju44Pzos_KAhViJnIKHdoaDDgQ_AUIBSgA&dpr=1#q=%22Alto+do+Poio%22+spain

képtár: https://www.google.hu/search?q=%22Alto+do+Poio%22+spain&biw=1350&bih=724&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ved=0ahUKEwipjPeTp8_KAhWM1ywKHdoNAmQQsAQIGQ

 

  • Fonfria-nál (1299 m, ….. lakosú)…….

https://www.google.hu/search?q=%22O+Cebreiro%22+spain&biw=1350&bih=724&source=lnms&sa=X&ved=0ahUKEwju44Pzos_KAhViJnIKHdoaDDgQ_AUIBSgA&dpr=1#q=fonfria&stick=H4sIAAAAAAAAAONgecS4kZlb4OWPe8JSy5knrTl5jXEBMxdXcEZ-uWteSWZJpdBEZi42KFOOi0-KSz9X38A4IyPFyFiDQYqHC4kvdYdJiYvXUeeihOgt7_A_WkKcf5nmWhoXWfIKbk_S41l9UfGfFbtbfl5aUWZiEK9-ur6hYVKyaUaBZUkagltpmlxuiuBmJSVbGCC4VYZZlpZQbrJxcXF8hVE5TLY8JSc5x8w4iBvENTLKMTYvLkPoTMkzMk2Bc80KCy0M83LndMTYVwlyobpFghFZCOweVCGwm1CFwO5CEoK5DVkV1H1AIX4uZDeimgR2J4oQxK0SjEocHIwCjBKMCuw8AJkv_gi3AQAA

képtár: https://www.google.hu/search?q=fonfria&sa=X&biw=1350&bih=724&stick=H4sIAAAAAAAAAONgecS4kZlb4OWPe8JSy5knrTl5jXEBMxdXcEZ-uWteSWZJpdBEZi42KFOOi0-KSz9X38A4IyPFyFiDQYqHC4kvdYdJiYvXUeeihOgt7_A_WkKcf5nmWhoXWfIKbk_S41l9UfGfFbtbfl5aUWZiEK9-ur6hYVKyaUaBZUkagltpmlxuiuBmJSVbGCC4VYZZlpZQbrJxcXF8hVE5TLY8JSc5x8w4iBvENTLKMTYvLkPoTMkzMk2Bc80KCy0M83LndMTYVwlyobpFghFZCOweVCGwm1CFwO5CEoK5DVkV1H1AIX4uZDeimgR2J4oQxK0SjEocHIwCjBKMCuw8AJkv_gi3AQAA&tbm=isch&tbo=u&source=univ&ved=0ahUKEwjfidbkp8_KAhUKWCwKHaZiD4gQsAQIHA

Mára ennyi: